Heckscher - Ohlin : Szakosodás a relatív tényezőellátottság alapján

A szakosodás iránya (Heckscher-Ohlin tétel):

: a relatíve tőkegazdag ország inkább a tőkeintenzív, míg a relatíve munkaerő-gazdag ország inkább a munkaerő-intenzív termékek előállítására szakosodik

Méretgazdaságosság

A komparatív előnyök elmélete, ill. a H-O-S tétel állandó mérethozadékot feltételez (a ráfordítások összegével azonos arányban nő a termelés) ○ ▪ A termelés annál hatékonyabb, minél nagyobb méretekben folyik ▪ Kereskedelemteremtő hatású lehet akkor is, amikor nem jelentkeznek komparatív előnyök ▪ A termelési szféra növekedésével csökken a termékegységre jutó költség (ez a megtakarítás adja az előnyt) A valóságban azonban sokszor növekvő a mérethozadék (azaz az arányosnál nagyobb mértékben bővül a kibocsátás az összes ráfordítás megnövelésével) ○ Belső méretgazdaságosság: ha a költségek a vállalati méret / kibocsátás függvényében változnak (pl. fix költségek megoszlása)

Heckscher-Ohlin-Samuelson tétel:

A szakosodás során változik a termelési tényezők relatív ára is → minél intenzívebben használják A országban a tőkét, annál drágább lesz, miközben a munkakereslet csökken. Azaz A országban a tőke drágulni kezd, míg a munkaerő olcsóbbá válik. B országban pont fordítva. ▪ A folyamat addig tart, amíg a termelési tényezők relatív ára kiegyenlítődik (miközben csak a termékek cseréje valósult meg, a termelési tényezők áramlását nem engedtük meg)

Heckscher - Ohlin : Szakosodás a relatív tényezőellátottság alapján

Komparatív előnyök elméletének kiterjesztése: 2 szereplő, 2 termék + tőke (K) és munka (L) → a 2 országban a 2 terméket a termelési tényezők eltérő arányú felhasználásával állítják elő

Külső méretgazdaságosság (externália):

amikor a költségek az adott iparág méretétől / kibocsátási szintjétől függenek (pl. ipari agglomerációk, klaszterek kialakulása, iparágak nemzetivé válása - svájci óra) ○ Mind a belső, mind a külső méretgazdaságosság ösztönöz a szakosodásra akkor is, ha a partnerek egyenlő feltételekkel (termelési lehetőségekkel és kereslettel) rendelkeznek Dinamikus külső megtakarítás: a vállalati költségek nem az iparág folyó kibocsátásától függen

DE különböző országok tőke- és munkaerő-állományának összehasonlítása

nem mindig egyszerű és nem is mindig lehetséges. Megoldás: a tőkét és a munkaerőt az árukkal, azaz a kamatlábbal és a bérszínvonallal kell helyettesíteni → feltételezés: relatíve tőkegazdag országban a kamatláb/bér arány alacsonyabb lesz, mint a relatíve munkaerő-gazdag országban

Leontieff paradoxon

▪ A Heckscher-Ohlin tételt vizsgálta az USA gazdaságára vonatkozóan (1947-es adatok alapján) ▪ Eredmény: bár az USA relatíve tőkegazdag ország, mégis inkább munkaintenzív termékeket exportált ▪ Több próbálkozás a magyarázatra - pl. a magasan képzett munkaerő drágább