3. A középkori magyar állam megteremtése és virágkora (topográfia)

Augsburg

Város Bajorországban, a Lech folyó közelében. 955-ben itt gyızte le I. (Nagy) Ottó a magyar csapatokat. Ez a vereség vetett véget a nyugat-európai kalandozó hadjáratoknak.

Kassa

Város Szlovákiában a Hernád partján. A 13. században szászok telepedtek itt le. A 14. században szabad királyi városi rangot kapott. A 17. században több felkelés (Bocskai-szabadságharc, Thököly-felkelés) központja volt. 1906-óta itt nyugszik II. Rákóczi Ferenc. A trianoni békében Csehszlovákiához került, az I. bécsi döntés (1938) visszacsatolta Magyarországhoz. Az 1947-s párizsi békeszerződésben ismét elcsatolták.

Mohács

A legdélebbi magyarországi Duna-parti település. Az őskortól lakott. Az ókorban erre húzódott a Római Birodalom határvonala (limes). A 11. századtól ismerik írott forrásaink. A város közelében történt 1526. augusztus 29-én a mohácsi csata, amelyben II. Lajos magyar király csapatai döntő vereséget szenvedtek I. Szulejmán seregétől, és Magyarország elvesztette képességét a további védekezésre az Oszmán Birodalommal szemben. A csata után Mohácsot is elpusztították a török csapatok. 1687-ben a közelben vívták a nagyharsányi vagy II. mohácsi csatát, amelyben a császári csapatok ugyancsak döntő vereséget mértek a török erőkre.

Bécs

Ausztria fővárosa a Duna partján, az Alpok és a Kárpátok között a Bécsi-medencében. A Római Birodalom idején Vindobona néven lakott település. A középkorban a Német-Római birodalom fontos kereskedővárosa. A 13. század végétől Habsburg-birtok, a dinasztia székhelye. A Habsburg birodalom fővárosaként egyre nagyobb jelentőségre tett szert. 1529-ben és 1683-ban sikertelenül ostromolták az Oszmán Birodalom csapatai. A 17-18. századtól virágzó barokk kulturális központ lett. 1814-1815-ben itt tartották a napóleoni háborúkat lezáró béketárgyalásokat.

Vereckei-hágó

Az Északkeleti-Kárpátokban található fontos hágó. 895-ben a honfoglalás egyik legfontosabb útvonala volt. 1241-ben a tatár fősereg is ezen az útvonalon támadott.

Horvátország

Délszláv ország Magyarországtól délre. Az ókorban a terület római provincia volt. A 7. században érkeztek ide a horvát törzsek, amelyek a kilencedik századra megkeresztelkedtek, majd a 10. században létrejött a Horvát Királyság. I. László 1091-ben megszállta Horvátországot, és ekkortól Horvátország perszonálunióban volt Magyarországgal 1918-ig.

Kárpát-medence

Földrajzi terület Közép-Európában, melyet három irányból a Kárpátok hegyláncai határolnak, délről pedig a Száva és a Duna. Az ókorban a terület nagy része a Római Birodalom része volt, a magyar honfoglalástól (895) a trianoni békéig (1920) pedig magyar fennhatóság alatt állt, kivéve a 16-17. századot, amikor a terület középső része az Oszmán Birodalomhoz tartozott (hódoltság).

Fehérvár

Gyakori magyar városnév, A Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint a „fehérvár" fehér kőből épült várat jelentett, s ez rangos településre enged következtetni. Később a településnevet megkülönböztető előtagokkal használták: Székes- (a királyi székhelyre utal), Gyula- (az Erdélyt a X. században uraló törzsfőre utal), Nándor- (a bolgárok népnevére - nándorok - utal).

Dalmácia

Horvátország déli része, amely a Dinári-hegység egy részéből és az Adriai-tenger parti sávjából áll. A környék az ókorban a Római Birodalom része volt. A középkorban egy ideig a Bizánci Birodalom fennhatósága alatt állt, majd a 11. század végétől a Magyar Királyság és Velence hadakozott időről időre a terület birtoklásáért váltakozó sikerrel, a 15. században került Velence kezébe. A 16-17. században részben az Oszmán Birodalom kezébe került Dalmácia. A 18. században ismét Velence birtoka, majd a század végétől a Habsburg birodalom része (nem számítva a napóleoni háborúk korát). Az első világháborút lezáró békék óta Jugoszlávia, illetve Horvátország része.

Volga

Kelet-európai folyó, a Kaszpi-tengerbe ömlik. A magyar nép őstörténetében fontos szerepet játszott. A Volga és a Káma folyók vidékén terült el Magna Hungaria, a magyarok egyik őshazája, ahol kb. Kr.e. 500-tól Kr. u. 600-ig éltek. A 7. század folyamán a Volga mellett vonultak délre Levédiába.

Szilézia

Közép-európai történelmi földrajzi terület az Odera felső és középső folyása mentén. A középkorban először lengyel, majd cseh fennhatóság alá tartozott (Hunyadi Mátyás is birtokolta egy ideig cseh királyként), majd a 16. században a Habsburg Birodalom része lett. Az osztrák örökösödési háború után Poroszország része lett. 1945 óta nagyobb része Lengyelországhoz, kisebb része Német-, illetve Csehországhoz tartozik

Muhi

Középkori magyar település a Sajó-folyó partján. 1241-ben a település mellett vívtál a muhi csatát, amelyben a mongol csapatok döntő vereséget mértek IV. Béla seregére. A falu elpusztult a csata idején. A mai Muhit eredetileg Pogának hívták, és a 20. században kapta a Muhi nevet.

Nándorfehérvár

Ma Belgrád, Szerbia fővárosa a Duna és a Száva találkozásánál. Az ókorban kelta, majd római település Singidunum néven. A középkorban a 11. században a Bizánci Birodalom, később váltakozva magyar és szerb fennhatóság alatt állt. A 15. századtól az első végvárvonal központi vára. 1456-ban II. Mohamed szultán ostromolta, de kudarcot vallott a Hunyadi János vezette védőkkel szemben. 1521-ben azonban elesett a vár, aminek következtében Magyarország védtelenül állt a török támadások előtt. A 17-18. században a Habsburg csapatok kétszer is elfoglalták, de egyszer sem tartósan. A 19. században az Oszmán birodalomtól függetlenedő Szerbia fővárosa lett, 1867-ben vonultak ki a török csapatok. Az első világháború után (a II. világháború kivételével) Jugoszlávia fővárosa. Jugoszlávia megszűnése óta ismét szerb főváros.

Pannonhalma

Magyar település Győrtől délkeletre a Sokorói-dombságban. Őskor óta lakott hely. 996-ban bencés kolostor létesült a településen a Géza fejedelem által adományozott földbirtokon. Az apátság a középkortól máig jelentős szerepet játszott a magyar katolikus egyház életében. A település mai nevét 1965-ben kapta (előtte Győrszentmárton volt, legenda szerint ugyanis Szent Márton itt született a 4. században,)

Esztergom

Magyar város a Duna partján, a Pilis-hegység lábánál. Az őskortól lakott hely. I. István óta érseki székhely, a magyar katolikus egyház központja. 1543-1683 között (pár éves megszakítással) török megszállás alatt volt, az érsek Nagyszombatra költözött, és csak a 19. században tért vissza. A 19. században épült klasszicista stílusban bazilikája.

Visegrád

Magyar város a Dunakanyarban, a Duna jobb partján. Az őskor óta lakott hely. A 11. század eleje óta ismerik írott forrásaink. A tatárjárás után várrendszert építettek ki a településen és a felette magasodó hegyen. A település fénykorát a 14-15. században élte, ekkor hosszú ideig királyi székhely is volt. 1335-ben királytalálkozót tartottak itt, amelyen Károly Róbert mellett a lengyel és a cseh király vett részt. Hunyadi Mátyás uralkodása alatt a reneszánsz egyik európai központja volt. Palotáját az Anjouk-királyok és Mátyás építtették. A hódoltság korában török kézbe került.

Buda

Magyarország fővárosának (Budapest) Duna-jobbparti része. Már az őskortól lakott hely, a Római Birodalom idején a későbbi Budától északra (Óbuda) helyezkedett el Aquincum, Pannónia provincia központja. A 13. században, IV. Béla uralkodásától kezdett fejlődni, az ország legfontosabb központja lett, különösen a 15. században. A török hódoltság korában 145 évig volt megszállás alatt. A 18. század végétől a Helytartótanács székhelye. 1873-ban egyesítették Pesttel és Óbudával.

Székesfehérvár

Megyei jogú magyar város a Velencei-tó közelében fontos kereskedelmi utak találkozásánál. Az őskor óta lakott hely. A várost Géza fejedelem alapította. I. István lett királyi székváros, bazilikát is építtetett itt. A középkorban koronázóváros és a magyar királyok fő temetkezési helye, szabad királyi város. II. András itt adta ki az Aranybullát. 1543-ban török kézre került. A hódoltság időszakában a város leromlott, a 18. században virágzott fel ismét, de középkori szerepét nem kapta vissza. A II. világháború után iparvárossá vált.

Havasalföld

Románia része, a Déli-Kárpátoktól a Dunáig elterülő alföld. A 14. században (magyar hőbéres) román fejedelemség jött a területen létre, amely a 15. századtól török hőbéressé vált. Csak a 19. században vált függetlenné, és lett Románia része.

Moldva

Románia része, a Keleti-Kárpátoktól keletre elterülő terület (a Prut-folyóig). A 14. században (magyar hőbéres) román fejedelemség jött a területen létre, amely a 15. századtól török hőbéressé vált. Csak a 19. században vált függetlenné, és lett Románia része.

Temesvár

Romániai város a Béga-folyó partján. Őskor óta lakott hely, a középkorban a 14. századtól fontos település. 1514-ben itt győzte le Szapolyai János Dózsa György seregét. 1552-ben török kézre került, 1716-ban szabadult fel. 1849. augusztus 9-én itt vívták a szabadságharc utolsó, teljes magyar vereséggel végződő.

Bizánc (Konstantinápoly)

A Boszporusz partján létesítették az ókori görögök Büzantion városát. A jelentéktelen, de kereskedelmi szempontból kitűnő és jól védhető helyen levő várost építtette ki birodalma új fővárosává Constantinus (Nagy Konstantin) római császár (Konstantinápoly = Konstantin városa). 395 után a hatalmas falakkal megerősített város a Keletrómai Birodalom (Bizánci Birodalom) fővárosa lett. A kora középkor idején Európa legnépesebb városa - lakóinak száma meghaladta a félmilliót - és a keleti (ortodox) kereszténység központja.

Nikápoly

A Duna jobb partján fekvő bolgár település. A 7. században alapították. A Bizánci Birodalomhoz, majd Bulgáriához tartozott. A bolgárok törökök általi legyőzése után Luxemburgi Zsigmond magyar király keresztes hadjáratot szervezett a törökök kiűzésére, de serege a város mellett 1396-ban vereséget szenvedett.

Urál

A Kaledóniai-hegységrendszerhez tartozó röghegység Európa és Ázsia határán. A tudomány álláspontja szerint a hegység térségében alakult ki a magyarság a Kr. e. 1. évezredben.

Etelköz

A Kelet-európai-síkság déli részén elhelyezkedő történelmi földrajzi terület a Don és a Dnyeper folyók vidékén, pontos helye vitatott. A magyarság szálláshelye volt a 9. században, a honfoglalást megelőzően. Itt történt meg a vérszerződés.

Levédia

A Kelet-európai-síkság déli részén elhelyezkedő történelmi földrajzi terület valószínűleg a Volga és a Don folyók vidékén. A magyarság szálláshelye volt a 8-9. században.

Pozsony

Szlovákia fővárosa. A Duna partján, Ausztria és Magyarország határainak közelében fekszik. Már az őskortól lakott. A magyar történelemben fontos határváros. Itt süllyesztette el a támadó német hajókat Búvár Kund (1051). A 15. századtól szabad királyi város. A török hódoltság korában az ország fővárosa, itt őrizték a Szent Koronát, itt tartották a koronázásokat, és több országgyűlés színhelye is volt (a 18. századtól 1848-ig minden országgyűlést itt tartottak). A trianoni békében csatolták el Magyarországtól.

Körmöcbánya

Szlovákiai város a Garam völgyében, a 12. században alapították, bányaváros, a magyarországi aranybányászat központja és pénzverőhely volt. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta.

Erdély

A Kárpát-medence keleti részmedencéje a Keleti- és a Déli-Kárpátok, valamint az Erdélyi-középhegység között. Az ókorban római provincia (Dacia). A honfoglaláskor magyar fennhatóság alá került, majd a középkori Magyar Királyságnak bizonyos különállással rendelkező része lett (vezetője, az erdélyi vajda széles körű önállósággal bírt). A 16-17. században a török hőbérben lévő Erdélyi Fejedelemség magva volt. A 17. században a Habsburg-birodalom része lett, de csak 1867-ben csatolták vissza Magyarországhoz. A trianoni béke óta Románia része (a II. világháború idején északi részét ideiglenesen Magyarországhoz csatolták).

Besztercebánya

Szlovákiai város a Garam völgyében, a 12. században német telepesek alapították, az egyik legfontosabb magyarországi bányaváros volt. Az 1620-ban itt tartott országgyűlésen mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását, és választották meg királynak Bethlen Gábort. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta.

Selmecbánya

Szlovákiai város a Garam völgyében, a 13. században, a tatárjárás után alapították, bányaváros, a magyarországi ezüstbányászat központja volt. A 18. században itt jött létre a Habsburg Birodalom egyetlen bányászati akadémiája. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta.

Szerémség

Történelmi földrajzi terület a Száva és a Duna között a középkori Magyar Királyság déli részén. A középkorban fontos szőlőtermesztő vidék. A török hódoltság alatt lakossága elpusztult, a 18. században több nép telepítette be. Ma Horvátország, illetve Szerbia része.