6. A játék jellemzői, fejlődése, szerepe a személyiségfejlődésben
Utánzásfejlődés a játékban
Utánzás→ modellkövetés → identifikáció → interiorizáció
Rousseau:
- Természeti nevelés híve volt. Játék és mozgás közös kapcsolata jelenik meg az ő munkásságában. E kettő fontos helyet kapott a nevelésében.
JÁTÉKFEJLŐDÉS A KORTÖRTÉNETBEN
- ŐSKOR - Létfenntartás - a munka korábban megjelenik, mint a játék - az állatok játékával hasonló - Játékszer és munkaeszköz - Vadász, harci technika Játékkal másolták le a munka folyamatait. A gyermek elleste szüleik tevékenységeit és próbálta utánozni őket.A játék párhuzamosan haladt a munka kialakulásával, egyfajta előkészítője volt a létfenntartásnak. - ÓKOR Az erényeket tartották fontosnak, hogy nevelt emberek legyen. Megjelent a büntetés is, amely kirekesztéssel is járhatott, és ez egy halálos ítélet volt. Fontos volt az élet, és a nagy család. Spártában az állandó harci készültség volt a cél, amihez igazították a feladatokat (testi erő, edzettség, fanatizmus). Athénban a jó poliszpolgár eszményképéhez igazodtak a feladatok. - Arisztotelész :Megelőzhető a lustaság. Egyetlen tevékenysége a gyermeknek, ami fejleszti őt. Ne legyen túl könnyű, de túlfárasztó se. Az egyik legfontosabbak, a gyermekmesék, tanmesék. Korai keresztény nevelés: Gyermekképe Isten értékes teremtménye, jellemző az egyetemes jelleg. Eszerint minden embernek joga vanahhoz, hogy a hit és a szeretet szellemében művelődjék. Nevelés középpontjában: akarat fejlesztése (hit erősödése), testi erők, értelmi képességek fejlesztésemásodlagos Középkori világi nevelés: 7 lovagi készség: lovaglás, úszás, nyilazás, vívás, vadászat, sakkozás, éneklés. A lovagi nevelés jellemzője harcedzettség, fejlett fizikum, lelki erő, kitartás, mértékletesség, önuralom, lovagiasság,(kalokagathia elve érvényesül) Reneszánsz: humanizmus térhódítása, „én forradalma", antik tudományok, művészetek újra felfedezése. Gyermekképe: a gyermekkor az ártatlanság kora, védelemre szorul. Erasmus: új gyermekkép - potenciális alaktalanság jellemzi a gyermeket, alkalmas a nevelésre! A tudás és erények, erkölcsök átadása. Nevelés központjában: szeretet, család fontossága, jó nevelő.
Mikor avatkozzék be, és mikor kerülje a beavatkozás?
amikor a gyermekek elmélyülten játszanak, akkor kerülni kell a beavatkozást; • amikor a gyermekek segítségre szorulnak, akár kérik, akár a felnőtt látja úgy, hogy szükség van rá, - pl. technikai elakadásnál, váratlan veszélyhelyzetnél, vagy bizonyos konfliktusok esetén stb.- mindenképpen be kell avatkoznia. A közbülső helyzetekben pedig gyermekismeretén és a játékkultúráján múlik, belép-e az éppen folyamatban levő játékba. Előfordulhat, hogy egyszerűen csak egy érdeklődő kérdésével sikerül előmozdítani a játék intenzitását, vagy észrevételével a játék tartamának gazdagítását.
Johann Friedrich Herbart:
kortársai szerint ő maga volt a kategorikus imperativus (=tradicionális erkölcsi értékek tiszteletben tartása) megszemélyesítője. Véleménye szerint a nevelés célja: az erkölcsös, erényes magatartás kialakítása a teljes emberben. A herbart-i iskola a nevelés fő eszközének tekintette az oktatást. Gyermekkép: minden gyerekben kialakíthatók az erkölcsi eszmék, de csak akkor, ha céltudatos és tervszerű, szervezett nevelő hatások érik.
Az óvónő feladata:
- A gyermek folyamatos megfigyelése (regisztrálja, hol tart a gyermek a fejlődésben, milyen elmaradások, esetleg érzelmi problémák tapasztalhatók) - A gyermek támogatása a játékban - Az egyéni fejlesztés módjának, lehetőségeinek megkeresése - Lehetőség megteremtése, hogy a gyermek olyan módon vezesse le feszültségét, játssza ki indulatait, amellyel a többi gyermeket nem veszélyezteti - Konzultáció a szülőkkel - Szakember bevonása (pszichológus, ideggyógyász, logopédus, gyógytornász), ha az óvónő úgy véli, felkészültsége nem elegendő a segítséghez. Az óvónő feladata a tanulás alapfeltételeinek megteremtése spontán játékokban: a játék szabadságának biztosításávalaz irányított játékokban : * a nevelési célnak megfelelő játékok kiválasztásával; * a mérték megtartásával (csak annyit és addig, amennyi a gyermeknek nem kényszer); * az általános követelmények mellett az aktuális és egyéni szempontok figyelembevételével.
A mozgásos játékok jelentősége
- Az óvodás gyermek mozgásformái folyamatosan gazdagodnak, egyre változatosabbak lesznek a sokféle tevékenységnek, ill. a játéknak köszönhetően. - Fejlődik a finommotorika (csontosodás) és a nagymozgás. - Ebben a korban egyre kitartóbbá, összerendezettebbé válik mozgásuk, ügyességük is egyre nő. - Érzékszervek, és mozgás összehangoltsága fokozódik ezáltal a mozgás egyre finomabbá, koordináltabbá válik. - A járásban 5-6 éves korban megszűnik a „tipegő" járás. Kialakul a sarokkal történő talajra lépés, átgördüléssel a talpon, majd lábujjról ellépés. - Képessé válik ugrásokra, dobásokra-elkapásokra, egyenletes tempójú, mind a gyorsuló futásra. - Folyamatos fejlődés tapasztalható a húzás, a tolás, a függeszkedés, a forgás, a gurulás és az egyensúlyozás területén.
KÖZÉPKOR:
- Jelentős változások: - változik a gazdasági élet - megjelennek a lakott települések, városok - kisebb kolóniákban élnek az emberek így megjelennek a kortársak, szomszédok - A festményeken megjelennek a felnőttek mellett a gyermekek is. Tudatosul, hogy a gyermekkor és a felnőtt kor között különbségek vannak - Gyermekkel úgy foglalkoznak, mint egy halandó lélek, próbálják ápolni a lelküket is - Szt. Augustinus szerint a játék egy fölösleges, haszontalan dolog, gyermeki könnyelműség, léhaság - A játék bűnös tevékenység, haszontalan dolog, az a gyermek aki játszik fölösleges - Betiltották a játékot büntették azt, aki játszik (korbácsolás, kemény fizikai munka, mozgásos tevékenység) - Nem tűnt el a játékAquinoi Szent Tamás: 13. században élt, szerinte a játék maga, egy pihentető tevékenység, felüdülés, (testi) örömöt és élvezetet biztosít a gyereknek
Comenius (1592-1670) a korszak személyisége
- Játék elvének megfogalmazása - „minden cselekvésből mintát kell adnunk" - Nem szabad a gyermeket korlátozni semmiben - „...Hanem inkább módot kell adnunk arra, hogy állandóan tevékenykedjen... Segítenünk kell rajta, hogy ésszel tegyen mindent, s minden cselekvésből mintát kell adnunk. v Játékszerek osztályozása az ő nevéhez fűződik o Első év: GYAKORLÓ JÁTÉKOK ringatás tapsolás csörgő o 2 - 4éves kor: SZABÁLY JÁTÉK Testi erő növelése Erkölcs Testi erősítés
A fejlődés szubjektív feltételei
- a gyermek részéről: mozgáskésztetés, utánzási késztetés, érzelmi reakciók, vágyak, szükségletek, gondolkodás , játékkésztetés - a pedagógus részéről: személye játszóképessége játék beállítódása felkészültsége
Értelmi fejlődés a játékban
- egyre részletgazdagabbá válik - a kisgyermek gondolkodása szemléletes jellegű, tevékenységében a pillanatok rabja - az adott játékszituációban elért fejlődési szintnek időre van szüksége a stabilizálódásra. - a fejlődés jelei mindig hamarabb jelentkeznek az ismert, de különösen a kedvenc játéktémák és játékeszközök esetében. - a kreatív gondolkodás a szimbolikus játékban a képzelet világát hozza működésbe, a konstrukciós játékok pedig mindenekelőtt a konkrét tárgyi világot.
Érzelmi fejlődés a játékban
- játék örömforrás és feszültség levezető → az érzelmi nevelésnek is fontos eszköze - játék közben érzelmi változások keletkeznek → a gyermeket elvezetik érzelmeinek megismeréséhez és kezeléséhez - a kisgyermek szavakban még nem képes kifejezni érzelmeit → játékban viszont igen - érzelmi megalapozottság → fantáziaműködése gyermeki érzelmek, indulatok, félelmek stb.→ A játékban a gyerekek kicsinyítik vagy felnagyítják az eseményeket→ élmény feldolgozása
A mozgásos játékok akkor érik el a legnagyobb hatásfokot, ha
- résztvevők szabadok döntéseik meghozatalában és megvalósításában a gyermek a játék céljával azonosult - a játék tartalma és a célkitűzése igazodik a gyermek adott jellemzőihez - játékkezdeményezésünknél számolunk a mozgásszükséglet mértékével - a játék egészét áthatja az öröm, az izgalom(motiváltság záloga a játékismétlési vágynak)
Az értékelés szempontjai
1. Megfelel-e a gyermek játéka az életkorának? Az óvónő számára jelzés, ha a csoportjába járó gyermek - általában a fiatalabb gyermekekre jellemző módon játszik (bizonyos határok elfogadhatóak); - nem tud elmélyedni a játékban; - inadekvát vagy sztereotip, esetleg bizarr módon használja a tárgyakat, vagy tevékenykedik. 2. Előfordulnak-e érzelmi konfliktusra utaló elemek a játékban? (Kósáné) Érzelmi kiegyensúlyozatlanságra utaló jelzés, ha a gyermek - agresszíven bánik a tárgyakkal, rombol, társaival szemben támadó viselkedést mutat; - mozdulatai bizonytalanok, félénk, szorongó; - nem tud elmélyülten játszani, kapkod és felületes; - kényszeresen tapad egy-egy játékhoz, játéktémái szegényesek, hiányzik a kezdeményezés.
A játék információt nyújt az óvónőnek a gyermek...
1. mozgásfejlődéséről - hogyan jár, fut, mászik, ugrál (nagymozgások koordinációja) - miképpen tájékozódik a térben - biztonsággal mozog-e különböző tárgyakon (hinta, mászóka, bicikli, roller...) 2. finommozgásáról - milyen módon bánik a játéktárgyakkal (manipulációs ügyesség) - melyik kezét (lábát) részesíti előnyben - milyen játékokat konstruál (építőjáték, szerelőjátékok, anyagok formálása...) - milyen a viszonya különböző anyagokhoz: víz, homok, agyag... 3. beszédfejlődéséről - mit mond játék közben, milyen kifejezéseket használ (szókincs, nyelvhelyesség) - milyen a beszédértése (hallása) 4. szociális érettségéről - milyen módon képes társaival együttműködni - képes-e kontrollálni viselkedését - részt vesz-e a csoportos játékokban (aktometria: Mérei) - felhasználja-e a játéktárgyakat helyettesítésre (= játszik-e szerepjátékot).
A játék sajátosságai:
1. örömforrás önmagáért való (azért játszik, mert játszani jó) manipuláció öröme a siker örömét újra átélni (hasra fordulás, gyöngy felfűzése) vágymegjelenítés öröme feszültségoldás öröme - hatalma van a szituáció felett kellemes élmény újraélésének öröme elismerés öröme (értékesnek ítélt játékötlet adása) a játék eredménye (homokvár) 2. külső céltól független, belülről motivált, szabadon választott, önkéntes tevékenység külső kényszertől mentes szabadon választ:játéktémajátékeszközjátéktérjátszótársmeddig marad a játékban szabályjátékok esetén: játékban való részvétel eldöntéseszabályok önkéntes vállalása 3. sajátosan céltudatos tevékenység célja a gyermekfeszültségeiből ered céltudatosság, de a cél labilis: felcserélődhet, megváltozhat - pillanatnyi ötlet 4. komoly azonosul a szereppel elvárja a szerepe tiszteletét a külvilágtól is(kijavítja a felnőttet, ha nem a szerepe szerint szólítja meg) 6. játéktudat jelenléte ellentétes a játék komolyságával a játékban valóság és képzelet keveredik - a gyermek képes elkülöníteni (tudja, hogy a szék nem fog odagurulni, ha autósat akar vele játszani,később mégis „elhiszi", hogy az autó) játékban annak megfelelően használja a tárgyat, de abból kilépve a tárgy is visszanyeri eredeti funkcióját 7. a véletlen és a szabályszerűség dialektikájának érvényesülése, a többféle megoldás lehetősége a véletlen és a szabály ellentét pár, mindkettő a játék eleme véletlen → feszültség + szabály → biztonság = játék lendülete, izgalma 8. aktív és interaktív tárgyak birtokbavétele (aktivitás) gondolati aktivitás → játékötlet a játékhoz a gyermeknek kölcsönhatásban kell lennie (interakció)tárggyalmásik gyermekkelsaját testével a „másik" visszahat a gyerekre,ez a visszahatás határozza meg a gyermek következő cselekedeteit 9. a játék velejárója az utánzás és a virtualitás mintha helyzetben utánozzákmás emberek cselekedeteittárgyak funkcióittermészetet utánzási készenlét - életkori sajátosság a gyermek virtuális világot hoz létre - olyan lehet, amilyen szeretneminél többször éli át annál erősebb az interiorizáció
Mozgásfejlődést segítő játékformák
3-4 évesek: utánzó játékok laza szerkezetű futó- és fogó játékokat egyéni és csoportos feladatokat labdajátékokat csúszás, a kúszás, a mászás, a bújás -5 évesek: ezek a játékok szabályokkal kiegészítve már több egyéni ötlettel gazdagítják mozgásaikat
A gyermek megismerésének lehetősége a játékban, spontán és irányított játékok jelentősége;
A játék eszköz és lehetőség arra, hogy a gyermek - a vele történteket átalakítsa, az élményeket átdolgozza, negatív élményeit "tárgyiasítsa" - legyőzze félelmeit; - kompenzálja kicsinységét; - kitöltse agresszióját; - elégtételt vegyen sérelmein; - megbirkózzon ellenséges érzelmeivel (pl. féltékenység); - feldolgozza titkolt érzéseit (bűntudat, szégyen).
játék kialakulása, fejlődése, a fejlődés szubjektív feltételei(mozgás, utánzás, érzelem, értelmi fejlődés) és befolyásoló tényezői.
A játék kialakulásának feltételei: 1. Elsődleges feltételek a. biológiai természetű feltételek - egyéni vonások: - adottságok (utánzási vágy) - hajlamok (tevékenységre való hajlam) - vérmérséklet (kíváncsiság mértéke) - reflexek b. környezeti hatások milyen tárgyak veszik körül a gyermeket mennyire szabad az újszülöttek mozgáslehetősége kulturális környezet hatása: tánc, zene, harci játékok természeti környezet hatása a gyermek játéktapasztalata, élményei mentálisan és érzelmileg is befolyásolják a játékot az élmények játék során feldolgozódnakfejlődik a gyermek személyisége és a játék is 2. Másodlagos feltételek- A felnőtt közvetlen jelenlétének szerepe közvetlen hatások együttjátszás, segítségadás, mintaadás igény és szükség szerinti bekapcsolódás gyermek örömszerzését szolgálja szeretetteljes, nyugodt légkörben gyermeki önállóság meghagyása közvetett hatások: - felnőtt játékon kívüli mintája (beszéd, éneklés mindennapi tevékenység) - felnőtt szervezési teendőiidő, hely, eszköz, élmény, nyugodt légkör biztosítása
A játék fogalma, jellemző sajátosságai
A játék meghatározásának nehézsége A játék a legbonyolultabb és legsokoldalúbb cselekvési, illetve tevékenységi forma. a játék az emberi élet egyes korszakaiban más és más az állatok is játszanak, de eredete, célja, fejlődése más, mint az embereké a munkánakmegvan a jól megfogalmazható célja, funkciója a tanulás könnyen megfogható:szűkebb és tágabb értelmezés a játék gyakran összefonódikmás tevékenységekkel játék-megnyilvánulások összefonódása nehéz megragadni a játék motivációját a játékosok alakítják → véletlenszerűsége kimeríthetetlen A játék meghatározásakor a fő kérdés:Mi lehet az a közös vonás, amely valamennyi játékra érvényes?
Az egyes játékfajták és személyiségformáló hatásuk
A játék által a gyermek egész személyisége fejlődik. A gyermek miközben játszik, fejlődik, s miközben fejlődik egyre bonyolultabb játékok játszására lesz képes. A játék segítségével teremtődnek meg azok a belső pszichikus feltételek, amelyek segítségével majd más tevékenységekre és viselkedésformákra is képes lesz. Az egyes játékfajtáknak megvan az a sajátos természetük, hogy jellegzetes személyiség-formáló hatással bírnak. Ezért fontos, hogy a gyermekek sokféle játékot és lehetőleg - életkoruk előrehaladtávalis - minél többet játszanak. A játékfajtákat Piaget az értelmi fejlődés szakaszainak megfelelően csoportosítja:
Konfliktusok játék közben
A konfliktusok hozzátartoznak a csoport életéhez, működéséhez és lehetőséget adnak a gyermekeknek, hogy szociális tapasztalatokat szereznek önmagukról, a társaikról, a csoportban elfoglalt helyükről. A konfliktusok az óvodában leggyakrabban a játéktárgyak megszerzéséért és birtoklásáért alakulnak ki, és hátterében a gyermekek természetes fejlődési jellemzője, az énközpontúság húzódik. A gyermekek a konfliktushelyzetekben szembesülnek a másik gyermek érzéseivel, szándékaival, tanulják a másik szempontjainak figyelembe vételét. A konfliktusok megoldása a szociális képességek gyakorlásának és megszilárdításának a terepe, és hozzásegíti a gyermekeket ahhoz, hogy túljussanak az egocentrikus szemléletükön. A pedagógus feladata a konfliktus megelőzése, elsősorban a zavaró tényezők minimalizálása. A felnőtt, megnyugtató jelenlétével, békítő viselkedésével mintát ad a gyermekeknek. Megkérheti őket, hogy mondják el, mi a baj, értő figyelemmel (Gordon módszer) meghallgatja őket, és a közvetítő szerepet vállalva egymás felé fordítja őket. A pedagógus együttműködhet a gyerekekkel, a megoldás keresésében is. Megkérdezheti őket: Van valami ötletetek?, Mi lenne az, ami mindkettőtöknek jó lenne?, Milyen megoldást tudnátok kitalálni? stb. Akár megoldást is ajánlhat, ám nem kényszeríti a saját megoldását rájuk. Ha szükséges, együtt idézhetik fel és tisztázhatják a szabályokat: Emlékeztek, miben állapodtunk meg?, Hogy is van itt a szabály?
3. Konstruáló játék
A konstruáló játék az alkotójátéknak az a tipikus formája, amelyben a gyermek a környezet tárgyainak, eszközeinek kombinatív felhasználásával, esetleg megmunkálásával tárgyszerű alkotásokat hoz létre játékukhoz vagy az alkotás öröméért. Egyre kidolgozottabbak az alkotások, bonyolultabbak az építmények. Fejlődik a játék céljában is. Erősödik a cél melletti kitartás. Nő a tevékenységgel eltöltött idő. Megjelenik a gyermekek között a munkamegosztás.
A pedagógus feladatai a játék folyamán
A pedagógus feladata a játék feltételeinek megteremtése, az optimális szociális és fizikai környezet kialakítása. Az alapvető kérdés: mi a felnőtt teendője a gyermekek szabad játéka alatt? - a pedagógus feladata, hogy tiszteletben tartsa a gyermek önálló kezdeményezéseit. ( egyensúlyteremtést feltételez a gyermek önálló tevékenysége és a támogató kíséret között) - játékra inspiráló környezeti feltételek megteremtése: vonzó játékszerek, a megfelelő idő és tér biztosítása - A felnőtt állandó jelenléte - akár eszközöket készít elő, játékot javít, polcot rendez, - önmagában is hatással van a gyermekek tevékenykedéseire. - Nyitottsága bátorítja a gyermekek közeledését, akár együtt is játszhat velük, de nem telepszik rá a játékra, hanem erősíti bennük azt az érzést, hogy a történések irányítása most az ő kezükben van. - megfigyelés: a csoport játéktendenciája, változás a játéktartalomban, a gyermek játékkedve, - kapcsolatai, szabályok megtartása, játékelakadás stb. - megértés: miért játszanak azt, amit éppen játszanak, mit szeretnének, mire van szükségük, - milyen változások kívánatosak stb. - beavatkozás: a játék gazdagítása eszközökkel vagy javaslattal, szemléltetéssel vagy anélkül; technikai segítség; elakadások megszüntetése, a gyermekek önbizalmának erősítése, a kapcsolatok támogatása, szabályok megerősítése, információ adása stb.
4. Szabályjátékok:
A szabályjáték az a játékforma, amelyet előre meghatározott, pontos szabályok szerint játszanak. A szabály betartása egyre fontosabb és pontosabb lesz. A játékkal való azonosulás és elmélyülés egyre tökéletesebbé válik. Egyre hosszantartóbban képes játszani, Reméli a győzelmet, egyre jobban elviseli a vereséget. Előbb a felnőtt segítségével, majd önállóan teremti meg a szabályjáték feltételeit. Szabadidejében tud a játékok közül válogatni, a feltételeket önállóan megteremteni,játszótársakat szerezni.
Az óvodapedagógus és a család szerepe a játékban.
Család, mint elsődleges nevelési színtér: - Elsődleges csoport - Hozzájárul a fizikai, lelki védelmükhöz - A család belátására van bízva a nevelés, a jogok és a kötelességek alapján, de állami intézkedések biztosítják az optimális működést - Kötetlen (a szabályok itt is jelen vannak, de nem olyan mértékben,mint az intézményekben) Az első játszótárs: a felnőtt - Anya: o Megteremti a kommunikációs keretet o Biztonságot nyújt o Stimuláló helyzetet biztosít EMIATT A... - Gyermek tevékenysége: o gazdagabb, o változatosabb, o variálhatóbb, o kevesebb ismétlődő elemet fog tartalmazni
2. Szimbolikus játék
Ez az a játék, amelyben a kisgyermek fiktív vagy valóságos élményeit - ami lehet kitalált vagy valóságos személy állat, gyermekek, természeti jelenség - sajátos körülmények között, ,,minthahelyzetben" megelevenít. A műveletek utánzásából, ismételgetéséből létrejön a mintha helyzet A történet nélküli játékokat felváltja a történettel rendelkező játék Fejlődik a játék motivációja: művelet, szerep majd szabály A szerepbeleélés mélyül A képzelet ereje, aktivitása nő a játékban Fokozódik a játékbeli önállóság Fokozatosan nő a játék ideje
1. Gyakorló játél
Gyakorlójátéknak tekintjük az olyan játékot, amely során a gyermek tárggyal vagy tárgy nélkül műveleteket ismétel, funkciókat gyakorol saját örömére. Érzékszervi-mozgásos fázis - a cselekvés az elsődleges A gyakorlójátékban megismétli minden új szerzeményét.(Később a szimbolikus játékban megismétli minden új élményét szimbolikus képzetekkel) Az én hangsúlyozása: a képességek gyakorlásával és a gyorsan eltűnő tapasztalatok újraélésével Az egyszerű gyakorlójátékokban az ugrálás, a futás, a mozgások és a manipuláció során a funkció öröme az elsődleges. 0,4-2,6-ig uralkodó játéktevékenység Kézügyesség fejlődése:mozgáskoordináció kialakulása → tárgyak birtokba vétele, velük való bánásmódelső sikeres fogás → megkezdődik a tárgyakkal folytatott játék A beszéd kialakulása: (nagy az anya szerepe)10-12. hét: gügyögés4 hónapos kortól: gagyogáselső év végétől: halandzsa fejlődik kézügyessége, finommotoros koordinációja, önállóság, tárgyak, eszközök tulajdonságainak megismerése Tartalma Ø érzékszervek játszó begyakorlása Ø különböző mozgások begyakorlása Ø játék különböző anyagokkal Ø tárgyak, eszközök rakosgatása Ø hang és beszéd játékos gyakorlása
ÓNOAP:
Játék 1. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék - szabad-képzettársításokat követő szabad játékfolyamat - a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a mozgást, az egész személyiséget fejlesztő, élményt adó tevékenységgé. 2. A kisgyermek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt - a szülő és az óvodapedagógus. Az óvodapedagógus utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. Az óvodapedagógus jelenléte teszi lehetővé a gyermekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is. 3. A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, eszközökre, játékszerekre van szükség. Az óvoda és az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket és élményszerzési lehetőségeket biztosítson a különböző játékformákhoz, a gyakorló játékokhoz, a szimbolikus játékokhoz, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz. 4. A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával, indirekt reakcióival éri el. 5. Az óvodában előtérbe kell helyezni a szabadjáték túlsúlyának érvényesülését. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában, továbbá a játékos tevékenységszervezésben is meg kell mutatkoznia.
Kompetenciákra kifejtett hatása
Kognitív kompetenciákra kifejtett hatása: 1. A mozgásos játékok, gyakorlatok téri helyzetek felidézésével fejlődik a gyermek vizuális memóriája 2. A testrészek, téri irányok, formák bemozgásával, megismerésével, megnevezésével bővülnek a térről való ismereteik, fejlődik térészlelésük, gyarapodik szókincsük. 3. A megnevezett, látott és elvégzett cselekvések, mozgások elősegítik a különböző észlelési területek integrációját Szociális kompetenciákra gyakorolt hatása: A szociális kompetencia két alapvető elemből áll: • az egyik jelenti az ember belső harmóniáját és bizalmát abban, hogy képes a társas környezetben eligazodni és arra hatást gyakorolni, • a másik olyan attitűd- és képességcsoport, amely a társas környezetben eredményes viselkedésminták elsajátítását és gyakorlását lehetővé teszi. Ezek alapján: 1. A saját testének és mozgásos képességeinek a megismerése segíti az „éntudat" fejlődését a „szociális én" erősödését. . A közös örömmel végzett mozgás közben társas kapcsolatai kiszélesednek. A társakhoz való alkalmazkodás közben fejlődik önuralmuk, együttműködő és tolerancia képességük. Lehetőségük nyílik különböző viselkedésminták tanulására. 3. A mozgásos versengések során átélik a sikert és a kudarcot egyaránt. Így tanulják ezeknek a kezelését, elviselését. Piaget munkássága óta közismert, hogy a mozgás és az értelmi fejlődés egymással összefügg: A mozgástervezés és a gondolkozás során azonos elem a problémamegoldás, melyhez szükséges abeérkező információk gyors és pontos feldolgozása. A mozgás az óvodáskor egész időszakában jelentős szerepet tölt be a 3-7 éves gyermek fejlődésében.Ebben az életkorban a gyermekek leginkább a mozgás, a tevékenység által szereznek információt környezetükről és magukról. A környezet megismerése, változásainak nyomon követése növeli a túlélés esélyeit. Továbbá a mozgás az egyik legfontosabb eszköz, amelynek a segítségével hatni lehet az idegrendszerre, melynek optimális működése mindennek az alapja.
Mozgás-, utánzás-, érzelemi és értelmi fejlődés a játékban
Mozgásfejlődés a játékban: a csecsemőkort a szenzomotoros játékok határozzák meg óvodáskorra játékféleségek bővülése → kevesebb nagymozgásos játék játék intrinzik motivációja → intenzív mozgás végzése az óvodai mozgásra nevelést nehezíti a családok kényelmes életmódja, játékiparóvoda felelőssége játékos mozgások megszerettetése
Pestalozzi
Pestalozzi pedagógiai gondolata az volt, hogy a nevelés legközelebbi, s egyúttal legfontosabb köre a család. A szegénynépet akarta felemelni, de leginkább sorsát elviselhetővé tenni. Abból a szemléletből indult ki, hogy a belső ösztönök, erők kibontakoztatásához jó eszköz a munka. Az oktatás lappangó erők kibontakoztatásából áll. Úgy vélte, hogy a nevelő nem teremtő, hanem inkább kertész, egy szemmel látható csírából növekedés révén egy egész fát tud nevelni. Az új ismeretet mindig az előzőekhez köti. Pestalozzi az egyetemes gyermeknevelésből indult ki. A Neuhof nevű mintagazdaságban a gyermekek nem csak írni, olvasni, számolni tanultak, vallási ismeretekkel bővült tudásuk, és a fiúk növénytermesztési ismereteket, a lányok pedig háztartási ismereteket is tanultak. Azt vallotta, hogy a művelődéshez mindenkinek joga van. A nevelés legközelebbi és legfontosabb körének a családot tekintette. Pestalozzi az ember etikai fejlődésének egyik fokozataként a tiszta erkölcsös nevezte meg. Azt mondta, ennek állapota nyújthat az ember számára harmóniát. A szegény népet akarta felemelni, de legalább sorsát elviselhetővé tenni. „A nevelő nem teremtő, hanem inkább kertész".
A tevékenységre ösztönző hatások:
belső vágy, nem kell motiválni, intrinzik késztetésnek nevezzük.- 1. Tevékenységre ösztönzi a tárgyi környezet. 2. A szociális, a társas elismerés elnyerése. A gyerekek azért is játszanak, hogy elfogadottságuk, elismerésük a társas környezetben nagyobb legyen vagy megmaradjon. 3. Újdonság keresése, az egész korszakra jellemző. Óvodába érve a gyermek nyitott lehetőségekkel kezdi a napot, így az indulást újdonság éhség színezi át. A gyermek izgalmi szintje magasabb, arra vár, hogy valaki csinál valami frisset, újat. A gyerekek olyanokban gondolkozik, amelyben cselekvéses, tevékeny része lehet. Módosíthat, formálhat, értelmezhet benne valamit úgy, ahogy ő éppen akkor megértette, az adott fejletségi szintjén.
A játék
olyan viselkedés, amelynek nincs közvetlen adaptív haszna, amely magáért a cselekvésért folyik. Pedagógiai lexikon megfogalmazása szerint:„ Az ember és az állatok tevékenységi formája, melyet a munkától és a tanulástól eltérően, minden külső céltól függetlenül, magáért a tevékenységért folytatnak,és amelyet örömérzet kísér." A játék a „legfontosabb, legfejlesztőbb" tevékenység." „ az óvoda nevelés leghatékonyabb eszköze" A játék a gyermek számára „elemi pszichikus szükséglet" A tevékenységek között a játék: szabad képzettársítás A játék többféle megoldást tesz lehetővé variációk, kombinációk ötletesség a legfőbb hajtóerő a játékban ötletességet a gyermek kíváncsisága fokozza. kreativitásra utal: téma szokatlansága, különlegessége játékszerek, eszközök eredeti funkciótól való eltérése új ötletek javaslatok a játék folyamán felmerülő problémák új oldalról való megközelításe rugalmasság a szerepek elosztásában rugalmasság az akadályok leküzdésében kezdeményezőképesség Kreativitás vonatkozhat: játék helyre tartalmára bevonható eszközökre meglévő eszközök újszerű felhasználása új eszközök kitalálása újszerű formai kialításra szerepek körére többféle megoldás, javaslat (vagy-vagy)