Tori 2 Fogalmak

janicsár

(a török jeni-cseri kifejezésből, amelynek jelentése: új sereg): az Oszmán Birodalom jól kiképzett, zsoldért hivatásszerűen harcoló gyalogos katonái. Fő feladatuk a szultán védelme volt, de csatában a szultán gyakran a janicsárok bevetésével vívta ki a győzelmet. Fegyverzetük íj vagy puska, görbe kard, kétélű tőr és balta volt. A janicsárok utánpótlása rabszolgákból és a gyermekadó révén a szüleiktől elszakított keresztény gyermekekből származott. Alaposan kiképezték, és iszlám hívő törökké nevelték őket. A janicsárok együtt laktak, egész életüket a katonai szolgálat töltötte ki, a XVI. század közepéig a házasodást is tiltották nekik.

bencés rend

A Nyugat-Európában elsőként kialakult szerzetesrendek egyike. A hittérítést, a gazdasági tevékenységet, a kultúra terjesztését is feladatuknak tekintették.

ortodox egyház

A keleti keresztény egyház elnevezése. A görög kifejezés jelentése: igazhitű. Általánosságban ortodoxnak nevezzük azt, aki mereven ragaszkodik egy hithez vagy eszmerendszerhez.

inkvizíció

Az eretnekek felkutatására és megbüntetésére létrehozott egyházi törvényszék. III. Ince pápa szervezte meg, s az lateráni zsinaton (1215) nyilvánították hivatalos egyházi intézménnyé, amelyet a püspökök felügyeltek. A reformáció elleni harc során a XVI. század közepén közvetlen pápai irányítás alá helyezték. Az inkvizíció előtt az eretnekséggel vádolt személynek kellett bizonyítania ártatlanságát. A vádlottat kínvallatásnak is alávethették, hogy beismerje bűnösségét. A büntetés a legsúlyosabb esetben máglyahalál lehetett.

iszlám

Egy, az ősi arab, zsidó és keresztény hittel közös tőről fakadó monoteista vallás, amelyben Mohamed prófétáé a vallási és politikai vezető szerep. Hívőit muszlimoknak, magyarosan muzulmánoknak nevezzük. A muzulmánok az iszlámot az első, az egyetlen igaz, (szellemileg) a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik.

könyvnyomtatás

Feltalálója: Gutenberg, Johannes: német nyomdász, a mozgatható (és cserélhető) betűkkel történő könyvnyomtatást találta fel 1450 körül.

nyomásos gazdálkodás

Földhasznosítási (művelési) mód a középkori Európában, amelynek lényege, hogy a talaj termőképességét a szántóterület egy részének pihentetésével állítják helyre. A kétnyomásos gazdálkodásnál a művelhető földterületet két részre osztják: az egyik felébe gabonát vetnek, míg a másik részt pihentetik, s legelőnek használják (ugar). A háromnyomásos gazdálkodásnál a földterület harmadába tavaszi, harmadába őszi búzát vetnek, míg harmadát pihentetik (ugar), s állatokat legeltetnek rajta. A nyomásos gazdálkodás meghatározta, hogy adott évben egy falu földművesei szántóikat hogyan művelték meg a határ különböző részein (nyomáskényszer).

pápa

Róma püspöke, a római katolikus egyház feje és a középkorban a Pápai (Egyházi) Állam vezetője. 1059 óta a bíborosok testülete választja.

eretnekség

Valamely vallás vagy egyház tanításának ellentmondó tanok hirdetése, illetve valamely vallással, egyházzal szemben fellépő mozgalom. (Az eretnekséget valló személy az eretnek.) A középkori Európában a keresztény egyházzal szemben számtalan, általa eretneknek bélyegzett mozgalom (pl. kathar, albigens, bogumil, valdens, huszita) bontakozott ki. Az egyház hittérítő munkával, az inkvizíció létrehozásával és akár katonai fellépéssel (keresztes hadjárat) is küzdött az eretnekség ellen.

gótika

a XII. században kibontakozó, és Európa nagy részén elterjedő korstílus. Építészetére jellemzőek a támpillérekkel megerősített vékony falak, a csúcsíves boltozat, a hatalmas kőrácsos ablakok, színes üvegezéssel. A gótika elnevezése a reneszánsz művészektől származik, akik úgy tartották, hogy a kor építészetét a barbár gót törzsektől vette át.

koldulórend

a XIII. században alakult szerzetesrendek, amelyeknek célja a hívekkel való közvetlenebb kapcsolat révén a hitélet elmélyítése, a hit terjesztése. Bár létrejöttük eleinte a korabeli egyház bírálatát is jelentette (pl. a gazdagság, a hívektől való elzárkózás miatt), a pápa engedélyezte működésüket, mert úgy látta, hogy tevékenységükkel hatékonyan ellensúlyozzák az eretnekmozgalmakat. Elnevezésük is mutatja, hogy teljes szegénységet fogadtak, nem volt földbirtokuk, így a hívek adományaiból éltek. Legismertebb koldulórendek a domonkosok és a ferencesek, később azonban több koldulórend is alakult.

hűbériség, hűbéri társadalom

a hűbéri lánc alapján szerveződött társadalmi és politikai-hatalmi rendszer a kora feudalizmus idején. Mivel minden szintjére igaz, hogy a hűbéres csak a közvetlen felette álló hűbérúrhoz kötődik; e társadalomra jellemzőek a belső fegyveres konfliktusok (anarchia).

hűbéres (vazallus)

a hűbéri rendszerben a hűbérúr (senior) által adományozott földbirtokért függőséget vállaló személy. A hűbéres esküt tett a hűbérúr iránti hűségre és kötelezettségei betartására. A kötelezettségek közül legfontosabb volt a fegyveres szolgálat, de ide tartozott a tanácsadás és a fogságba esett hűbérúr kiváltása. A hűbérúr bíráskodott hűbérese fölött és védelmet nyújtott neki. A hűbéres kapcsolatot hűbérbirtokkal (feudum) együtt a legidősebb fiú örökölte.

majorság, allódium

a kora középkorban kialakult uradalmakban a földesúr saját kezelésű földje, melyet a jobbágyok robottal műveltek meg, cserében a jobbágytelek használatáért.

uradalom

a középkori földesúri birtok gazdasági és igazgatási egysége. Több falut és az azokhoz tartozó szántókat, legelőket, erdőket foglal magában. Központja a vár vagy udvarház, ahová az uradalom népeinek adóját gyűjtötték össze. A földesúr az uradalmon élő népek felett bíráskodási joggal is rendelkezett.

kolostor

a szerzetesek lakhelyéül szolgáló épületegyüttes. A szerzetesi mozgalommal együtt az V. században alakult ki Egyiptomban a remeték lakásaiból.

római katolikus egyház

az 1054-es egyházszakadás után létrejövő nyugati keresztény egyház elnevezése. A római egyház latin nyelvű, vezetője a római pápa.

invesztitúra

az egyházi méltóságokba történő beiktatás. Jelenti a vallási hatalommal való felruházást és az egyházi javadalomba (pl. birtokok) történő beiktatást. A Német-római Birodalom püspökségeibe való invesztitúra joga körüli vita vezetett a pápaság és a császárság közötti küzdelemhez (invesztitúraharc), amely kompromisszummal végződött. A rendiség korában az uralkodók sorra szerezték meg a pápaságtól az invesztitúra jogát.

középkor

az európai történelem ókor és újkor közötti szakasza, amely a legelterjedtebb nézet szerint a Nyugatrómai Birodalom bukásától (476) a XV. század végéig (Amerika felfedezése, 1492 vagy az itáliai reneszánsz kibontakozás) tartott. A középkorra jellemző a társadalom csoportjai közti jogi egyenlőtlenség, a különféle kiváltságok létezése és a földbirtok nagy jelentősége.

korán

az iszlám elsődleges forrása és szent irata, az iszlám tantételei szerint Isten Mohamed prófétán keresztül kinyilatkoztatott szava, mely öröktől való.

kalifa

az iszlám legfelsőbb vallási vezetőjének kijáró cím volt, amely eleinte világi főhatalommal is párosult.

antijudaizmus

az izraelita vallással szemben álló, vallási, teológiai alapokon nyugvó ideológia. Nem azonos az antiszemitizmussal, mert érvei vallási alapúak, ám gyakran párosul vele.

lovag

az érett középkorban a hűbéri társadalom kiváltságos rétegének, a lovagságnak az életmódját tükröző világi kultúra tagja. Jelenti bizonyos értékek képviselését és sajátos irodalmat. Európában a XI. századtól bontakozott ki és a XV. századig tartott, Magyarországon az Anjouk és Zsigmond uralkodása alatt élte virágkorát.

skolasztika

az ókori bölcseleten alapuló keresztény filozófia a középkorban Azt a tudományt jelentette, amelyet a középkori iskolákban (scholákban) és az egyetemeken oktattak. A skolasztikus gondolkodók a XI.századtól Arisztotelészre támaszkodva kísérletet tettek a hitelvek filozófiai alapokra helyezésére. Ennek során vizsgálták a hit és a tudomány viszonyát, azt, hogy van-e értelme a tudományos vizsgálódásnak. A lehetséges válaszokból (a hit vagy a tudomány, az elsődleges) a szélsőségeket Aquinói Szent Tamás szorította vissza a XIII. században, amikor megfogalmazta, hogy a hit és a tudomány összhangba hozható.

egyetem

belső önkormányzattal rendelkező felsőoktatási intézmény a XI. századtól. (Az első egyetemek helyszínei: Bologna, Párizs, Oxford, Cambridge.) Az egyetem alapítását a középkorban a pápa hagyta jóvá. Élén a tanárok által választott rektor állt. Egy teljes egyetem négy fakultásból tevődött össze (hét szabad művészet, orvosi, jogi, teológiai fakultás). A XVI. századtól sok protestáns egyetem is híressé vált (Wittenberg, Genf, Heidelberg). Magyarországon először Pécsett (1367), majd Óbudán (1390 körül) és Pozsonyban (1467) létesült egyetem, de ezek gyorsan megszűntek. A XVII. században Pázmány Péter alapított egyetemet Nagyszombatban (1635), amely ma is működik Budapesten (Eötvös Loránd Tudományegyetem).

szerzetes

egyházi mozgalom, amelynek célja az elmélyült vallási élet megvalósítása, a hit terjesztése és erősítése. A szerzetesi mozgalom sajátos intézményeket hozott létre: a szerzetesrendeket. Ezekhez a zárt közösségekhez csatlakozhattak a világi élettől való elkülönülésre, a vallási és erkölcsi tökéletesség elérésére törekvő emberek (a szerzetesek). A szerzetesek általában szegénységi, tisztasági (szüzességi) és (az elöljáró iránti) engedelmességi fogadalmat tettek.

humanizmus

filozófia, világnézet, művelődési áramlat a XVI-XVII. századi Európában. Lényege az emberközpontúság, amely szakítást jelentett a középkori istenközpontú világnézettel, de nem jelentette Isten létezésének tagadását. A humanista művészek és tudósok fontosnak tartották az egyén szabadságát, a szabad vizsgálódást és a kritikai szemléletet. A humanizmus felfedezte az antik görög és római kultúrát, és meghatározta a reneszánsz korstílust.

jobbágy

földesúri fennhatóság alatt álló, mezőgazdasággal foglalkozó társadalmi réteg a feudalizmusban. Az általa megművelt teleknek csupán használója, ezért a tulajdonos földbirtokosnak különféle szolgáltatásokkal tartozott (robot, terményadó, ajándékok stb.). (A munkát saját eszközeivel és állataival végezte.) A kora középkor végén alakult ki NyugatEurópában a volt rabszolgákból és szabad harcosokból, s később egész Európában jellemzővé vált. A helyzetük, kötelezettségeik időszakonként és területenként változtak, de a szabad költözés jogát általában sikerült megszerezniük.

robot

ingyenmunka. A földesúr által megkövetelt jobbágyi szolgáltatások egyik fajtája. A jobbágyok robotban művelték meg az allódiumot, de idetartoztak a szállítási feladatok is.

román stílus

korstílus, mely a római ókeresztény és bizánci művészet ötvözéséből keletkezett, és a XI-XIII. századi Európában vált meghatározóvá. Építészetének jellemzői a vastag falak, a szűk ablakok, masszív pillérek, félkörív alakú nyílások, félköríves térlefedés. A templomok falait élénk színű freskókkal díszítették. Az oszlopfőket és a külső felületet gyakran díszítik szobrok, domborművek, amelyek vaskosak, és általában elvont tartalmat ábrázolnak (pl. irigység, fösvénység, halál). Különösen díszes a kapuzat.

kódex

kézzel írott középkori könyv, a 4. században jelent meg. A szó eredetileg fa- és viasztáblákra vonatkozott, csak később nyerte el mai jelentését.

szpáhi

könnyűlovas katona az Oszmán Birodalomban, aki a katonai szolgálatért nem öröklődő birtokot kap (szolgálati birtok). A szpáhikra épült a török hadszervezet. A szpáhikat sűrűn áthelyezték, s csak akkor tarthatták meg birtokukat, ha teljesítették kötelességeiket. A szolgálati birtokok rendszere engedelmes katonákat eredményezett, de a gazdaságot kiszipolyozta.

szultán

muszlim uralkodói cím. A XV. századtól viselték az oszmán-török uralkodók, akik a XVI. századtól egyben a kalifa címet is felvették.

reneszánsz

művelődéstörténeti korszak a XIV-XVI. században. Itáliában alakult ki. A szó az ókori görög-római értékek és az ókori művészet újjászületésére utal. Valójában a társadalomban, a gazdaságban történt változások (pénzgazdálkodás, a városok és a polgárság megerősödése) hatására a gondolkodásban, az életfelfogásban és a művészetekben bekövetkező változásokat jelentette. A reneszánsz hirdeti az e világi élet élvezetét, a természetszeretetet, az egyén felszabadulását a korábbi (pl. szigorú vallási) kötöttségek alól. Eszmei alapja a humanizmus. A reneszánsz művészetre jellemző az antik görög-római művészet szépségeszményének, tematikájának, formavilágának átvétele, megújítása. A festészetben és a szobrászatban megjelentek a mitológiai témák és a hús-vér alakok, az építészetben a magasba törekvés helyett a vízszintes tagoltság, az ókorból ismert oszlopsorok, a timpanon és a kupola. A reneszánsz művészekre jellemző a kísérletező kedv, a versenyszellem és a művész egyéniségének előtérbe helyezése. A reneszánsz Itálián kívül először Magyarországon, Mátyás udvarában terjedt el.

eretnek

olyan ember aki valamely vallás alapvető hittételeivel való szándékosan és lényegesen szembehelyezkedik.

feudalizmus

társadalmi rendszer, amelyben a társadalmi kapcsolatokat alapvetően a földtulajdon és a jobbágy-földesúr viszony határozza meg. A társadalom csoportjai között nincs jogegyenlőség, s fontos szerepe van a kiváltságoknak.