Emelt magyar idézetek
A tolakodó Gráciát ellöktem, Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem, A Minden kellett s megillet a Semmisem. Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga, Hulltommal hullni: ez a szolga dolga, Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel.
Ady: Hunn, új legenda (Hatvany Lajosnak)
Ha ki király, Sorsának a királya, Mit bánom én, hogy Goethe hogy csinálja, Hogy tempóz Arany s Petõfi hogy istenül. Nekem beszédes költõ-példák némák, Sem a betelt s kikerített poémák, Sem a mutatványos fátum nem kenyerem.
Ady: Hunn, új legenda (Hatvany Lajosnak)
Vagyok egy ágban szabadulás, béklyó, Protestáló hit s küldetéses vétó: Eb ura fakó, Ugocsa non coronat.
Ady: Hunn, új legenda (Hatvany Lajosnak)
S szemedtől életem lassan megmérgeződik
Apollinaire: Kikericsek
Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban - S ifjú nő, szemfödél alatt
Arany János: Kertben
Közönyös a világ... az ember Önző, falékony húsdarab, Mikép a hernyó, telhetetlen, Mindég előre mász s - harap.
Arany János: Kertben
Még az égre fölnézhetne, Arra sincsen semmi kedve: Szabad gólyák szállnak ottan Jobb hazába
Arany: A rab gólya
kinek a kötete? Az istenek halnak, az ember él
Babits Mihály (1929) pl. A gazda bekeríti a házát
Barátaim egyenkint elhagytak, akikkel jót tettem, megtagadtak; akiket szerettem, nem szeretnek, akikért ragyogtam, eltemetnek. Ami betüt ágam irt a porba, a tavasz sárvize elsodorja.
Babits Mihály: Ősz és tavasz közt
Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó? Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull s nem kérdi, mire jó?
Babits: Cigány a siralomházban
Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat.
Babits: Cigány a siralomházban
Ekként a dal is légyen örökkön új, a régi eszme váltson ezer köpenyt, s a régi forma új eszmének öltönyeként kerekedjen újra.
Babits: In Horatium (alkaioszi strófa)
Ti pedig, szerzettem átkozott sok versek, Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek, tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek, Mert haszontalanok, jót nem érdemeltek
Balassi Bálint
Mindnennap jó reggel Ezen repültök el Szóldogálván, darvaim! Reátok néztemben Hullnak keservemben Szemeimből könyveim
Balassi: Darvaknak szól
Ami feleségemet illeti, középszerű mindenben... együgyűségben találtam, és abból fel sem szabadítottam...
Berzsenyi
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész
Berzsenyi: A közelítő tél
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész.
Berzsenyi: A közelítő tél
két ember között a legemberibb kapcsolat a csönd
Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam
Az is bolond, ki poétává lesz Magyarországon
Csokonai
Barlangjában belől bömböl a kord medve
Csokonai: Az estve
Elefánt voltam, jámbor és szegény, hûvös és bölcs vizeket ittam én, a dombon álltam s ormányommal ott megsímogattam a holdat, a napot,
József Attila: Medáliák Nincsen apám, se anyám (1929)
Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat.
József Attila: Nagyon fáj
A semmi ágán ül a szivem
József Attila: Reménytelenül
vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet hisz ki mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned
József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat
Hol a homályból előhajol egy rozsdalevelű fa, mérem a téli éjszakát. Mint birtokát a rulajdonosa
József Attila: Téli éjszaka
Jaj, mily sekély a mélység és mily mély a sekélység és mily tömör a hígság és mily komor a vígság.
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke
Dac és düh, mely felhők közül kiszáll! S birál! Vészben-viharban víjjogó király! Sirály!
Kosztolányi Dezső: Madarak beszéde Zsivajgó természet (1930)
Ó, szent bohóc-üresség, sziven a hetyke festék, hogy a sebet nevessék, mikor vérző-heges még, ó, hős, kit a halál-arc rémétől elföd egy víg álarc
Kosztolányi: Esti Kornél éneke (Indulj dalom...)
Álarcomat itten elvetem, aztán ujra felöltöm s járok mosolyogva, tanulva a türést, a hosszu alázat gőgös erényét
Kosztolányi: Marcus Aurelius
Úgy vélem, hogy a való nemzeti poesis eredeti szikráját a köznépi dalokban kell nyomozni; szükség tehát, hogy pórdalainkra ily céllal vessünk tekintetet
Kölcsey Ferenc
A botrány, asszonyom, csak az kiált az égre. S ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke
Moliére: Tartuffe Vas István ford. alexandrin verforma
A folyón innen ugyanazon igazságért felmentik, a folyón túl pedig elítélik az embert
Monsequieu
Az ember törékeny, de gondolkodó nádszál
Pascal
Egyik kezemben édes szendergőm Szelídeden hullámzó kebele, Másik kezemben imakönyvem: a Szabadságháborúk története! Minden betűje üstököscsillagként Nyargal keresztül magas lelkemen. .. Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem, mélyen, csendesen.
Perőfi: Beszél a fákkal a bús őszi szél (biedermeier stílus)
kinek a kötete? Te meg a világ?
Szabó Lőrinc (1932) pl. Semmiért egészen
Kövér virágba bújik a darázs ma a hosszú út után selymes garage-ba
Szeptemberi áhítat (Kosztolányi)
Az egész emberi voltunk rettentő kicsúfolása
Szerb Antal mondta J. Swift: Gulliver szatirikus regényéről
Minek a lélek balga fényűzése?
Tóth Árpád: Jó éjszakát!
Az emberfaj sárkányfog-vetemény. Nincsen remény! nincsen remény!
Vörösmarty: Az emberek
A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lába
Vörösmarty: Előszó
Hervadása líliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté. A király jön s áll a puszta házban: Ők nyugosznak örökös hazában.
Vörösmarty: Szép Ilonka
Kizökkent az idő; ó kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt
W. Shakespeare: Hamlet Arany János ford. balnk verse verforma
Magamnak fáj ami bennem fáj
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet
Millióknak nyitok tért, hol nem éppen biztos a lét, de szabad és tevékeny
G: Faust
általános világirodalom jön létre...
Goethe
Ha egyszer úgy szólnék a perchez: Oly szép vagy, óh maradj; ne menj! - Akkor bátran bilincsbe verhetsz
Goethe: Faust
E boldogság sejtelme elragad, s már üdvözít a legszebb pillanat!
Goethe: Faust az Isteni kegyelem megsemmisíti a szerződést
ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelméről gondoskodik - és elhallgat
Katona József
